Kissé fáradtan ültünk be a terembe így pénteken

… de miután elkezdődött a vetítés, már az első portrékép láttán tudtam, hogy megérte. Az előadás első részében a szokásos kérdésekre felelt a maga kissé fura stílusában, majd a portéi, utána a glamour gépek következtek. A porté képeken ő – Baricz Katival szemben – a modell arcát teljesen élességben tartja, egy lámpával világít, mint az édesapja, és derítőlapokkal világosítja ki a nagyon sötét részeket. A szemek teljesen megdöbbentőek, és a haj élessége is, ezek együtt pedig már-már festmény hatást kelt, eszméletlen látvány.
A glamour képeket én igazából ki is hagytam volna, gyakorlatilag szinte csak meztelen csajok voltak a képeken. A két és fél órás vetítés végén kérdésekre felelt, és egyöntetűen a portréiról kérdezték. Közben a fura stílusa ellenére megtetszett a hozzáállása, még jobban az, hogy mennyire nem érdeklik dolgok. Például a 6 alapvilágításos szabály – erre azt mondta, hogy azért nem érdekli, mert az számít, hogy milyen fény néz ki jól az adott modellen. Ennyi.
Kérdezték még a kezekről is, hogy a klasszikus portrébeállításokat miért nem használja. Vagyis miért nem komponálja be a modell kezét például úgy, hogy a fejét tartja, vagy támasztja. Azt mondja, mert a kéz ronda. Egy kocka, amiből kilóg öt virsli különböző irányba. Ezen kívül nagy is, és ha az arcképen a kéz is rajta van, elvonja a figyelmet, mert akkora mint maga az arc. Mi a téma? Az arc, vagy a kéz? Kérdezték még egy másik művész munkáiról, mit gondol róla. A kérdés is a szokványos nagyonhozzáértős típusú volt, ilyen szavakkal, hogy munkásság és hasonlók. Azt mondja, hogy semmi. Igazából nem is tudja, hogy ki az illető. Nincs ideje másokkal nagyon foglalkozni.

Sok a munkája, és ő nem úgy tud jó képeket csinálni, hogy másokat másol, hanem saját magától jó. De nem beképzelt eközben. Tényleg tud, és kész. Ezt kellene elérni, azt hiszem.