Nem olcsó, nem praktikus, de nagyon drága és főleg látványos. Mint minden divat!

Mielőtt haragos emberek írnának nekem, nem értek egyet semmiféle erőszakkal, még játékból sem, tehát mások kínzása nem tartozik a számomra elfogadható dolgok köze, de valahogy ez a műfaj érdekes alkotásokat produkált. A ruhatervezés terén pedig talán a leglátványosabb amit valaha is csináltak.

Megihletett igazi tervezőket, és mar a nagy kifutókon is láthatók a műfajból inspirált ruhák.

Gondolom szakemberek hosszú téziseket írhatnának a resztvevők lelki világáról, és valahol igazuk is lenne, de mint néha mondom, az ember egy furcsa lény, néha abban leli örömet amitől legjobban irtózik. De most csak a ruhákról készült fotók miatt írok, szóval ne essünk bele a morális dolgokba.

Egy szó mint száz, egy pokol fotózni őket, hiszen a latex az gumi, egy tonna púder kell a fel és le vételéhez, és a szegény modellek pont emiatt, izzadnak mint a lovak, hiszen ez ugyanaz az anyag, amit fogyókúrás övekhez használnak. Aztán meg ha már végre fent van, akkor le kell olajozni, hogy csillogjon, és meg véletlenül sem lehetnek ujj nyomok rajta. És még el sem kezdtünk fotózni...Táncolni bennük aztán meg kész őrület, mert még ha a légkondi mellett is állsz,  akkor is izzadni fogsz, a szagról meg ne is beszéljünk...De nagyon látványos!

Egy német cég kert meg rá, hogy fotózzam le a katalógusukat. Ez volt az első munka amit Pesten csináltam meg, magyar modellekkel. Persze kint Amerikában már volt elég ilyen melóm, egy nagy cég által. A hölgy a két különböző szemű macskával. “Anya” egy ilyen tervező, és egy napot töltöttünk a műhelyében. Izgalmas volt.

Forrás: ITT